Kettészakadt a hazai ingatlanpiac: míg a nagyvárosokban folyamatosan emelkednek a lakásárak és az építési engedélyek száma, addig a falvakban hiába az árcsökkenés, nem kelnek el a házak.
Az olló minden bizonnyal tartósan nyílt nagyra az utóbbi két évben a nagyvárosi-fővárosi és a többi település ingatlanárai között. Míg 2014 szeptemberében egy budapesti lakóingatlan négyzetméterára a 2,8-szerese volt egy átlagos falusiénak, addig ez a szorzó ma már stabilan 4 fölött van. A községek között is nagy a szórás. A 100 ezer forint fölötti négyzetméterár mögött a pár százezer forintért is eladhatatlan családi házak éppúgy ott vannak, mint a turisztikai attrakcióik révén népszerű kistelepülések, például a Balatonhoz közeli falvak.
A kistelepülések többségében jelentősen megnőtt az átlagos értékesítési idő. Két éve 142, tavaly már 191 nap alatt kelt el egy átlagos ingatlan a falvakban, míg a fővárosban ehhez 61, majd 70 nap kellett. Budapesten azért kell már tovább hirdetni egy-egy lakást, mert a kínálat felzárkózott a kereslethez, és beindultak az új lakásokat építő cégek is, vidéken viszont – kivált a falvakban – nem ezért várnak hiába a vevőkre. Az Ingatlan.com adatbázisában a Világgazdaság kérésére megkeresték a legrégebben hirdetett és a legolcsóbb ingatlant.
Az időrekordot Bélapátfalván egy 120 négyzetméteres családi ház tartja, amelyet jelenleg 11,5 millió forintos irányáron kínálnak már 2008 óta. A legolcsóbb ingatlan egy mindössze 500 ezer forintért kínált családi ház a Békés megyei Hunyán. Az épület felújításra szorul, és mindössze 55 négyzetméteres, de tartozik hozzá egy 900 négyzetméteres telek is. Mindezért összesen annyit kér az eladó, amennyit egy frekventált belvárosi lakásban Pesten fél négyzetméternyi területért szoktak. A lokáció szerepe minden korábbinál jobban felértékelődött, illetve beárazódott az ingatlanpiacon.
Forrás: beol.hu
0 Megjegyzések