A Himnusz szerzőjének végrendelete a Debreceni Irodalom Házának egyik legféltettebb kincse.
Kölcsey Ferenc személyisége történelmi és irodalomtörténeti szempontból is kiemelkedő. Végrendelete különleges irodalmi és történeti jelentőséggel bír. Ebbe a titokba vezeti be az olvasót Molnár József – Julow Viktor: Kölcsey Ferenc testamentuma című tanulmánya. Maga a végrendelet betekintést nyújt vagyoni és birtokviszonyaiba. Képet kapunk a birtokain folyó gazdálkodásról, gazdasági eszközökkel való felszereltségéről. Értékes következtetésekre ad lehetőséget unokaöccséhez, Kölcsey Kálmánhoz, sógornőjéhez, testvéreihez és egy-két más rokonához való viszonyáról. De ezeken túl fontos adalékkal szolgál ahhoz a kevésbé ismert tényhez, hogy Kölcseyt és a végrendeletét első tanúként aláíró és hitelesítő fiatal Deák Ferencet politikai elvbarátság hozta közel egymáshoz.
Bakonszegi szál
Kölcsey Ferenc a reformkor kiemelkedő alakja, költő, író, politikus, neves szónok eddig ismert munkáiban és leveleiben soha sehol nem tett említést végrendeletéről. Létezéséről tudott a szakirodalom, de hogy mikor készült, mit tartalmazott, és mi lett a sorsa Kölcsey halála után, semmiféle információ nem volt. Keletkezését követően másfél évszázad telt el, amikor újra felbukkant. 1972-ben egy bakonszegi özvegyasszony, Miskolczy Józsefné bejelentést tett, miszerint a birtokában van Kölcsey Ferenc végrendelete több más családi irattal együtt.
Az 1832–36. évi pozsonyi első reformországgyűlésen Kölcsey Szatmár megye követeként vett részt. A Magyar utca 495. számú házban szállt meg. Itt írta meg 1834. május 25-én testamentumát, melyet a felkért tanúk július 8-án hitelesítettek.
Mi késztette az élete delén, alkotói ereje teljében, politikai harcainak küzdelmei között a költőt végrendeletének megírására? Egészségi állapota és a család szövevényes, rendezetlen anyagi ügyei bírhatták rá a halál előtt álló, öregekre jellemző cselekedetre, végső akaratának elkészítésére.
A végrendelet teljes épségben maradt ránk. Pedig mennyi viszontagságon ment át hosszú lappangása alatt! Pereskedő rokonok, ügyvédek kezében járt évtizedeken át. Sőt, a családi legendárium szerint – egyelőre tisztázatlan okból – egy ízben sírba is temették. Talán ez a hagyomány késztette az utódokat arra, hogy 1936-ban felnyittassák a sírt, hogy a végrendeletet megtalálják.
A borítékon a következő szöveg olvasható: „Ezen borítékba zártam végintézetemet, melynek felbontására és végrehajtására megkérem Kölcsei Kende Zsigmond rokonomat, és barátomat. Költ, mint belöl írva van. Kölcsey Ferenc.” A boríték hátoldala élénkpiros viaszpecséttel lezárt.
A borítékon levő pecsét ötágú, leveles koronával díszített nemesi címer. A borítékban lévő végrendelet 4 oldal terjedelmű. Az első bekezdés megindokolja tettének okát: „Én Kölcsey Ferenc feleség és gyermek nélkül levén, nehogy halálom után maradó javaim felett testvéreim, vagy testvéreim maradéka közt kétségek támadjanak, szükségesnek láttam végintézetemet jó előre, ép testtel s lélekkel megírni.”
Ostromban esett el
A végrendeletet egy 13 ágú, zárt koronájú címerrel pecsételte le. Vagyis nem ugyanazzal, amivel a borítékot ellátta. Ez a kettős címerhasználat eddig számon nem tartott címertani sajátosságot mutat. A Kölcsey leszármazottak egybehangzó állítása szerint a családban a legutóbbi időkig szokás volt e kétféle címer használata. Ez olyan különleges családi szokás, amelyről – amennyiben az okirat hamis volna – a hamisítók aligha tudhattak.
A száraznak tűnő jogi szövegen azonban átsüt a mély érzésű ember, unokaöccse – a kiskorú, alig tíz éves Kölcsey Kálmán – iránti szeretete, felelősségérzése: „A kormányom alatt levő jószágot már most úgy tekintem, mint velem s Kálmán unokámmal közöst”.
A testamentum ezután tíz pontba szedi a Kálmánra hagyott javakat. A földeket, kaszálókat, gyümölcsösöket, az udvarházat és egyéb ingatlanait, valamint összes ingóságát, könyvtárát és kéziratait, a Hartleben kiadónak tizenkét évre eladott munkáinak jövedelmét. Kölcsey arra az eshetőségre is gondolt, hogy ha Kálmán előbb halna el, mint édesanyja.
Ebben az esetben minden hagyatékának örököséül sógornőjét tette meg. Mintha csak érezte volna, hogy gyermekeként nevelt unokaöccse előbb távozik az élők sorából. Kölcsey Kálmán ugyanis 1849. április 16-án a komáromi vár védelme közben veszítette életét. A költő által 1834. május 25-én papírra vetett végrendeletet, vagy ahogyan ő nevezte: „végintézetet” június 8-án öt tanú hitelesítette Pozsonyban, országgyűlési szállásának puritán egyszerűségű szobájában. A testamentumot az alábbi tanúk látták el záradékkal, aláírással és pecséttel: Deák Ferenc Zala megye követe, Eötvös Mihály Szatmár megyei követ, Kölcsey követtársa, Jármy Imre Szabolcs megye követe, Novák Antal Békés megyei követ és Eötvös Tamás Bereg megyei alispán és követ.
A Látványok termében
Kölcsey testamentuma ma méltó helyen található. A Debreceni Irodalom Háza „Álmodó magyarok – Történetek Debrecen irodalmából” című kiállítás egyik legfontosabb darabja. A Látványok termében értékéhez méltóan installálva, a kiállított különleges és értékes relikviák, kéziratok társaságában ott láthatjuk nemzeti imádságunk szerzőjének „végintézetét” is.
Forrás
Bakonszegi szál
Kölcsey Ferenc a reformkor kiemelkedő alakja, költő, író, politikus, neves szónok eddig ismert munkáiban és leveleiben soha sehol nem tett említést végrendeletéről. Létezéséről tudott a szakirodalom, de hogy mikor készült, mit tartalmazott, és mi lett a sorsa Kölcsey halála után, semmiféle információ nem volt. Keletkezését követően másfél évszázad telt el, amikor újra felbukkant. 1972-ben egy bakonszegi özvegyasszony, Miskolczy Józsefné bejelentést tett, miszerint a birtokában van Kölcsey Ferenc végrendelete több más családi irattal együtt.
Az 1832–36. évi pozsonyi első reformországgyűlésen Kölcsey Szatmár megye követeként vett részt. A Magyar utca 495. számú házban szállt meg. Itt írta meg 1834. május 25-én testamentumát, melyet a felkért tanúk július 8-án hitelesítettek.
Mi késztette az élete delén, alkotói ereje teljében, politikai harcainak küzdelmei között a költőt végrendeletének megírására? Egészségi állapota és a család szövevényes, rendezetlen anyagi ügyei bírhatták rá a halál előtt álló, öregekre jellemző cselekedetre, végső akaratának elkészítésére.
A végrendelet teljes épségben maradt ránk. Pedig mennyi viszontagságon ment át hosszú lappangása alatt! Pereskedő rokonok, ügyvédek kezében járt évtizedeken át. Sőt, a családi legendárium szerint – egyelőre tisztázatlan okból – egy ízben sírba is temették. Talán ez a hagyomány késztette az utódokat arra, hogy 1936-ban felnyittassák a sírt, hogy a végrendeletet megtalálják.
A borítékon a következő szöveg olvasható: „Ezen borítékba zártam végintézetemet, melynek felbontására és végrehajtására megkérem Kölcsei Kende Zsigmond rokonomat, és barátomat. Költ, mint belöl írva van. Kölcsey Ferenc.” A boríték hátoldala élénkpiros viaszpecséttel lezárt.
A borítékon levő pecsét ötágú, leveles koronával díszített nemesi címer. A borítékban lévő végrendelet 4 oldal terjedelmű. Az első bekezdés megindokolja tettének okát: „Én Kölcsey Ferenc feleség és gyermek nélkül levén, nehogy halálom után maradó javaim felett testvéreim, vagy testvéreim maradéka közt kétségek támadjanak, szükségesnek láttam végintézetemet jó előre, ép testtel s lélekkel megírni.”
Ostromban esett el
A végrendeletet egy 13 ágú, zárt koronájú címerrel pecsételte le. Vagyis nem ugyanazzal, amivel a borítékot ellátta. Ez a kettős címerhasználat eddig számon nem tartott címertani sajátosságot mutat. A Kölcsey leszármazottak egybehangzó állítása szerint a családban a legutóbbi időkig szokás volt e kétféle címer használata. Ez olyan különleges családi szokás, amelyről – amennyiben az okirat hamis volna – a hamisítók aligha tudhattak.
A száraznak tűnő jogi szövegen azonban átsüt a mély érzésű ember, unokaöccse – a kiskorú, alig tíz éves Kölcsey Kálmán – iránti szeretete, felelősségérzése: „A kormányom alatt levő jószágot már most úgy tekintem, mint velem s Kálmán unokámmal közöst”.
A testamentum ezután tíz pontba szedi a Kálmánra hagyott javakat. A földeket, kaszálókat, gyümölcsösöket, az udvarházat és egyéb ingatlanait, valamint összes ingóságát, könyvtárát és kéziratait, a Hartleben kiadónak tizenkét évre eladott munkáinak jövedelmét. Kölcsey arra az eshetőségre is gondolt, hogy ha Kálmán előbb halna el, mint édesanyja.
Ebben az esetben minden hagyatékának örököséül sógornőjét tette meg. Mintha csak érezte volna, hogy gyermekeként nevelt unokaöccse előbb távozik az élők sorából. Kölcsey Kálmán ugyanis 1849. április 16-án a komáromi vár védelme közben veszítette életét. A költő által 1834. május 25-én papírra vetett végrendeletet, vagy ahogyan ő nevezte: „végintézetet” június 8-án öt tanú hitelesítette Pozsonyban, országgyűlési szállásának puritán egyszerűségű szobájában. A testamentumot az alábbi tanúk látták el záradékkal, aláírással és pecséttel: Deák Ferenc Zala megye követe, Eötvös Mihály Szatmár megyei követ, Kölcsey követtársa, Jármy Imre Szabolcs megye követe, Novák Antal Békés megyei követ és Eötvös Tamás Bereg megyei alispán és követ.
A Látványok termében
Kölcsey testamentuma ma méltó helyen található. A Debreceni Irodalom Háza „Álmodó magyarok – Történetek Debrecen irodalmából” című kiállítás egyik legfontosabb darabja. A Látványok termében értékéhez méltóan installálva, a kiállított különleges és értékes relikviák, kéziratok társaságában ott láthatjuk nemzeti imádságunk szerzőjének „végintézetét” is.
Forrás
