Oriana Fallaci: “… a demokrácia melyik válfaja az, amelyik tiltja a véleménykülönbséget, bünteti és bűncselekménnyé változtatja?
A demokrácia melyik válfaja az olyan demokrácia, amelyik ahelyett, hogy hallgatna az állampolgáraira, lehurrogja őket, átadja az ellenségnek, és kiszolgáltatja őket a visszaéléseknek és a túlkapásoknak? A demokrácia melyik válfaja az, amelyik a teokráciát részesíti előnyben, bevezeti az eretnekséget, a kegyetlenséget, és máglyára küldi a saját fiait?
A demokrácia melyik válfaja az, ahol a kisebbség többet ér a többségnél, és ahol a többet érők parancsolgatnak, és zsarolják a többséget? Ez egy nem-demokrácia, én mondom neked. Egy zűrzavar, egy hazugság. És mely fajtája a szabadságnak az, amelyik tiltja a Gondolkodást, a beszédet, a szembefordulást a közvélekedéssel, a lázadást, az ellenszegülést azokkal szemben, akik megszállják, vagy bekötik a száját?
Mely fajtája a szabadságnak az, amelyik félelemben tartja az állampolgárait, sőt vádat emel ellenük, és elítéli őket mint bűnözőket? Mely fajtája a szabadságnak az olyan szabadság, amelyik magyarázat helyett cenzúrázni akarja az érzéseket, és meg akarja szabni, hogy kit kell szeretnem, kit kell gyűlölnöm, úgyhogy ha gyűlölöm az amerikaiakat, nemkülönben az izraelieket, a Paradicsomba megyek, és ha nem szeretem a muzulmánokat, a Pokolba megyek? Ez egy nem-szabadság, én mondom neked. Egy beugratás, egy bohózat.”
Oriana Fallaci: Az értelem ereje
Négy éve már, hogy az iszlám nácizmusról, a Nyugat háborújáról, a halál kultuszáról és Európa öngyilkosságáról beszélek. Európa nincs többé, amely puhányságával, tehetetlenségével, vakságával és az ellenség előtt behódolásával éppen a saját sírját ássa. Eurábia van” – nyilatkozta egy évtizeddel ezelőtt a világhírű olasz írónő, Oriana Fallaci.
Fallaci a tőle megszokott provokatív őszinteséggel és bátorsággal nyúl az iszlám terrorizmus kapcsán felmerülő kérdésekhez: a dzsihád világméretű fenyegetéséhez, a nyugati világ ezzel kapcsolatos önpusztító engedékenységéhez és képmutató liberalizmusához. Brutális őszinteséggel hajigálja kíméletlen vádjait, indulatos kirohanásait, és olyan kínos igazságokat mond ki helyettünk, amiket a szívünk mélyén mindannyian éreztünk már, de sohasem mertünk megfogalmazni, vagy kimondani. Kérlelhetetlen logikával és ragyogó elmével védelmezi a nyugati kultúrát, és mond ítéletet felette annak vakságáért, süketségéért, mazochizmusáért, konformizmusáért és politikai álkorrektségének arroganciájáért – mindez egyetlen, valamennyiünknek címzett, érzelmekkel teli, prófétai hevülettel és költői lendülettel megírt levélben.
Liberális bírálói Fallacit gondolataiért fasisztának, rasszistának nevezték és bíróság elé hurcolták. Ez a könyv azonban nem csak örökre megváltoztatja majd olvasójának gondolkodásmódját, de maradandó nyomot hagy a szívében is.
A harag és a büszkeség eddig több mint 3 millió példányban fogyott világszerte, a mai napig megtalálható a sikerlistákon, Fallaci pedig mint egy modern kori Kasszandra, igazodási pont lett a túléléséért harcoló Európa híveinek szemében.
Forrás: Dzsihádfigyelő
