Brutális adatokról számolt be Abdesszamad Belhaj. A Migrációkutató Intézet marokkói származású iszlám-kutatója többek között arról beszélt, hogy az unió saját becslése szerint mintegy 60 millió ember kész bevándorolni Európába az afrikai és a közel-keleti térségből.
A szakértő egy friss ENSZ felmérésre hivatkozva azt mondta, hogy a világ összes terrorakciójának 45 százalékát arabok hajtják végre. Ezek súlya nem csupán emberéletekben mérhető: a tavaly tavaszi brüsszeli rajtaütések közel 1000 milliárd forintnyi kárt okoztak a belga gazdaságnak. Abdesszamad Belhaj úgy látja, a bevándorlás körüli viták valójában arról szólnak, hogy megmaradjanak-e a helyi társadalmak, vagy a helyükbe inkább teljesen nyitott közösségek lépjenek.
Jelenleg az EU migrációs politikája kétarcú: egyrészt Európa határait igyekeznek lezárni és szétosztani az itt lévőket, másrészt a kibocsátó országoknak pénzt ígérnek azért, hogy megelőzzék az újabb hullámokat. Számos jel arra utal, hogy összességében egy szigorúbb politika felé haladunk. Egyre több biztonsági intézkedés születik, amelyek bizonyosan csökkentik az EU-ban sikeresen letelepedő migránsok számát.
2100-ra Afrika népessége megnégyszereződik, miközben a szociális körülmények folyamatosan romlanak. A beáramlásban elképzelhetők megszakítások, de az Európára – mint Afrika legközelebbi szomszédjára – nehezedő nyomás fennmarad, sőt, még nagyobb lesz. Ilyen körülmények között a rendszer hamarosan fenntarthatatlanná válik, és kénytelen lesz több millió embert exportálni.
A nagy országok, mint például Németország, a migránsokkal akarják biztosítani gazdaságuk és demográfiájuk fenntartását. E mögött az a vélekedés húzódik, hogy több fogyasztó újra beindíthatja a gazdaságot, de legalábbis egy virágzó belső piacot biztosíthat. Azonban hamar bebizonyosodott, hogy ez csupán illúzió. Az eredmény növekvő bűnözés, munkanélküliség, romló termelékenység, növekvő biztonsági kiadások, egyre nyomasztóbb környezet és csökkenő befektetések.
Az Európai Uniónak először is a meg kell védenie a határait. A világpolitika ugyanis konfliktusról és feltartóztatásról szól. Az EU-nak és a kibocsátó országoknak egyaránt részt kell venniük egy migrációs feltartóztatási politika kidolgozásában.
A globalizáció és a migráció rossz hír a keményen dolgozó helybéli középosztálybelieknek, akik mindkét folyamat árát megfizetik. Normális esetben az európai (és más) országok munkaerő-szabályozása lehetővé teszi, hogy bárki, aki az országon vagy a kontinensen kívül született, Európába jöhet, és új életet kezdhet, ha képzett és a befogadó országnak szüksége van rá, legálisan vízumot szerez, és mint egyén, elfogadja az adott ország integrációs paktumát. Dolgozik, tiszteletben tartja a társadalmi szabályokat, lojális új hazájához, és elfogadja annak kultúráját.
A mostani tömeges és illegális migráció egyáltalán nem ezen elvek mentén folyik, és itt hibáznak a migrációpártiak: a menekültek, a szabad mozgás, illetve a segítségnyújtás címszava alatt mossák fehérre a tömeges illegális bevándorlást.
Az észak-afrikai és közel-keleti országok lakosságának körülbelül 20 százaléka szeretne Európába vándorolni. Nos, ez, csak az arab országokat tekintve 60 millió embert jelent. Az afrikai országokból is milliókkal lehet számolni, de milliók jönnének Iránból, Pakisztánból, Afganisztánból, Indiából és Bangladesből is. Nem lehet a migráció mellett kampányolni, ha ezzel újabb emberi tragédiákat okozunk. Úgy vélem, hogy az őszinteségnek és a racionalizmusnak kell érvényesülnie, amikor a migrációról beszélünk, hogy kiléphessünk az ördögi körből, hogy az európai polgárokat meg lehessen védeni, hogy az Európai Unió egysége fennmaradhasson, és hogy a kibocsátó országok vezetőit is rá lehessen venni arra, hogy vállalják felelősségüket.
forrás: lokal.hu
