Átadta a kaptafát Szabó Sándor vízivárosi cipészmester, aki csaknem 88 éves koráig dolgozott a Varsányi Irén utcában – olvasható a Budavári Önkormányzat Facebook-oldalán.
„A karácsonyi ünnepek előtt egymásnak adták a kilincset a Varsányi Irén utcai cipészműhelyben a kuncsaftok. Volt, aki vásott talpú cipőt vitt, volt, aki még egyszer szerették volna megszorítani Szabó Sándor cipészmester kezét utolsó munkanapján” – írják az I. kerület Facebook-oldalán a cipészműhelyről, ahová nem csak Vízivárosból és a II. kerületből jártak a 88 éves mesterhez, hanem a szomszédos kerületekből, az agglomerációból, és karácsony előtt még Rákosszentmihályról is érkeztek régi ügyfelek, akik a minőségi munkát keresték.
„Sokáig laktam itt, és közel ötven éve dolgozom az üzletben, több generáció nőtt fel a környéken azóta. Feleségemmel, Marikával – aki kitanulta mellettem a szakmát – mindig szerettük a kuncsaftokat, barátsággal, szeretettel fogadtunk mindenkit és velünk is nyitottak voltak a vendégek, itt még a randevújukat is elmesélték az emberek. Egyszer jót beszélgettünk két fiatalemberrel, akik végül elővették a NAV-igazolványt” – mondta Szabó Sándor.
A NAV munkatársai természetesen mindent rendben találtak, mint mindig.
A zárás előtti napokban is sokan néztek be a Varsányi Irén utcai műhelybe.
Ő lehet Budavár legidősebb iparosa
„Ne feledjük, hogy 88 éves vagyok, és nagyon valószínű, hogy egyben a II. kerület legöregebb iparosa, aki még dolgozik. Élek-halok a szakmámért, az tartja bennem a lelkesedést, de az orvosom szerint már többet kell pihennem” – tette hozzá.
A cipészmester Jászfelsőszentgyörgyön született, és 1945-ben, nehéz, ínséges időkben lett ipari tanuló Budapesten. 1969-ig dolgozott a mértékcipő-készítő vállalatnál, utána nyitotta meg saját műhelyét a Vízivárosban.
Sándor bácsi nem titkolja, hogy nehéz szívvel vonul vissza, de megnyugtatja, hogy nem szűnik meg az üzlet, sőt, végre talált olyan fiatal mestert, akinek a munkájával elégedett, ezáltal a régi kuncsaftok is azok lehetnek – olvasható a Facebook-posztban, amiből az is kiderült, hogy a mester öt évig keresett valakit, aki „tud rendesen cipőt javítani és készíteni”.
Már a cipő sem a régi
Az üzletet a cipészdinasztiából származó Bernáth Gábor veszi át.
„A mai cipők sem olyanok, mint a régiek, az anyagban nagy a különbség. Régen a bőrtalp is bírta az esőt, szögelve volt, ma pedig az 50 ezer forintos cipőt is gyakran építik papírvázra, sokszor még a varrás is csak dísz, leválik a talp. A susztert ugyanakkor sok egyéb faladattal is megkeresik: javítottam óraszíjat, táskát, és bőrdíszműves munkákat is vállaltam. A legkedvesebbek számomra a kézzel készített cipőim. Maradt még ugyan a polcokon néhány, hónapok óta el nem vitt cipő, csizma, de a műhelyben minden rendben várja az új tulajdonost” – mesélte a cipészmester, aki most azt tervezi, több időt tölt majd családjával, és nyugodtan szeretné élni az életét.
0 Megjegyzések