Folytatják, pontosabban egy percre sem hagyták abba a Fidesz-ellenes ellenzéki médiumok a hazudozást. Egy portál összevetette az ellenzéki, többségében baloldali médiát a jobboldali nemzeti médiával, és igen megdöbbentő eredményre jutott.
Az ellenzéki, főleg liberális médiumok száma 46, míg a jobboldali nemzeti médiumok száma csupán 23. Ellenzéki, főként balos túlsúly van, ami emberek millióit vezeti meg. Azt hazudják még mindig, hogy jobboldali média-túlsúly van, amit sikeresen hintettek el Nyugaton is. Azt hazudják, nincs ATV, meg Hír TV, meg RTL Klub vidéken, meg nincs internet, azért szavaztak jobbra a „bugrisok”.
Gúnyolódnak és hazudoznak. Holott az internet-lefedettség 90%-os az országban, nincs olyan kis falu, ahol ne lennének ott a leghazudósabb ellenzéki propaganda-csatornák. Azt hazudják, van független, meg propaganda nélküli média, és ezt természetesen magukra értik. Igaz, a Fidesz fényes győzelmet aratott, a számokból azonban az is kiderül, hogy még így is sokan hittek a hazug baloldali vagy Jobbikos ellenzéki propagandának.
A Simicska média-birodalom tulajdonosa által való felszámolását igyekeznek a Fidesz nyakába varrni, lám megint szűkül az ellenzéki média ebben a diktatúrában. A Hír TV-n ez már így jelent meg, és így lesz közvetítve Nyugat felé. Véletlenül sem mondják ki, hogy miután a Jobbik nem jutott hatalomra, a bosszúálló Simicska maga számolja fel birodalmát, a Magyar Nemzetet, a Lánchíd rádiót, és sor kerülhet a Hír TV-re is. De az utolsó percekig sugározzák a hazugságaikat, terjesztik a gyűlöletet és félretájékoztatják a nyugati közvéleményt.
A Jobbik pedig nem is panaszkodhat, hiszen a legnagyobb ellenzéki erő maradt. Az MNO, a Lánchíd rádió, a Hír TV sikeres volt hazug propagandájában, a karaktergyilkosságokban. Túl sok ember szavazott rájuk, akik fájón megosztják a jobboldalt. A listás szavazatok alapján a jobboldalra leadott szavazatok száma: 3 916 875, ha beleszámoljuk a magát jobboldali pártnak tartó Jobbikot is. Programjában is nemzetinek vallja magát, a választóknak is ezt kommunikálták országjárásukban.
A Fidesz-KDNP és a Jobbik együtt a választók 68,79 %-át teszik ki. Baloldalon meg csak 27, 58 % van, ha a töredék kamu pártokat nem vesszük figyelembe. De az összes szavazókat tekintve, akkor is csak 31,21 %. Baloldalinak számít az MSZP-Párbeszéd, LMP, DK, Momentum.
Az adatok azt mutatják, hogy az ország egy kis hányadtól eltekintve jobboldali, nemzeti érzelmű. Akik a Jobbikra szavaztak, azok is nemzeti érzelműek és nem globalisták, internacionalisták, sokszínűség pártiak. Ők valószínű nem vettek tudomást arról, hogy Vona balra fordult és a bevándorlás kérdésében is zavaros álláspontot képviselt, mint ahogy a baloldaliak. Ők bizonyára mindannyian a Hír TV-t nézték, az MNO-t olvasták és abban a reményben voltak, hogy ez még mindig jobboldali párt.
Ők azok, akik a Hír TV-s és MNO-s ferdítés és hergelés áldozatai, mert különben a Fideszre szavaztak volna, aki egyértelműen fogalmazta meg a nemzeti, keresztény hitvallását, és a menekültválsággal kapcsolatos álláspontját. Így bátran kimondhatjuk, hogy ez egy jobboldali ország.
A probléma az, hogy a Jobbik szereptévesztésben volt és van. Neki az lenne a dolga, hogy részt vegyen a nemzetmentésben a Fidesszel együtt. Neki kellene figyelmeztetnie a Fideszt, ha erről megfeledkezik, egy konstruktív kritikát alkalmazva, nem pedig ellene küzdenie és mindenáron hatalomra törnie, a nemzeti kormány ellenében.
Hódmezővásárhely kövezte ki a 2/3-os Fidesz-győzelmet. Olyan áldás volt ez, mint a tavaszi eső. Az ellenzéki oldalon ekkor kezdődött az elbizakodottság, a jobboldalon a haza féltése, a félelem. Rásegített erre az ATV, a Hír TV, az RTL Klub, az MNO, a HVG, az Index és társai, akik Szél-kormányról, majd Karácsony-kormányról, vagy Vona miniszterelnökségéről kezdtek beszélni, az összefogásról, a taktikázásról. Kontraproduktív lett az összefogás-paradigma, mert elterjedt, hogy jönnek vissza a komcsik.
A vádaskodások és koholmányok hatástalanok lettek, ahhoz képest, hogy mi vár az országra, ha ezek összefognak. Senki sem hitt a közvélemény-kutatóknak, a jobboldal sem, akik pedig Fidesz-fölényt jósoltak. Az emberekben félelem támadt, jön vissza Gyurcsány, visszarendeződés lesz, az országrontó idők visszatérnek, mert aki nyitott szemmel járt, az láthatta a fejlődést, és tudta, hogy most van munka és fejlesztés. Másrészt, akik féltek az idegen inváziótól, amit az ellenzék letagadott, mind elindultak a szavazóurnák felé.
Az ellenzék mással se foglalkozott, minthogy letagadja a kvótát, a terrortámadásokat, az erőszakos cselekményeket, a no-go zónákat, az iszlamizációt, a be nem illeszkedést, a keresztényüldözést. Mindenki látta a terrortámadásokat, az erőszakoskodókat, a beilleszkedni nem akarást, azért, ennyire nem kellett volna hülyére venni az embereket. És mindenki látta, mit tett a szoci-libsi kormány hatalmának idején. Még így is túl sok szavazatot kaptak, őket sikerült félrevezetni. Ja, persze azok nem látták ezeket, akiknek a kedvenc médiája lehazudta.
Sajnos vannak közöttünk olyan keresztények, akik a másik oldalnak drukkoltak, hiába tette egyértelművé a kormány már az Alaptörvényben és cselekedeteiben a keresztény értékrend védelmét, míg a baloldal „haladó” európaiként a gazdag liberális Nyugat imádóiként ezzel éppen szemben áll. Nagyon jó lenne tudni, vajon ők kire szavaztak? Ha ők a liberális keresztények, mindjárt érthetőbbé válik a dolog. De miben hisznek ők valójában?
Baloldali és liberális emberek mindig lesznek közöttünk. Nálunk a kettő egybemosódik, a világ más részein nem mindenütt van így. Így hazánkra mondhatjuk, hogy baloldali liberális emberek. Ahogy fent láthattuk, ők kisebbségben vannak, ám a médiájuk aránytalanul nagy. A jobboldali, nemzeti-keresztény és a baloldali, liberális jelenti az igazi szembenállást ideológiailag. Így utópia az, hogy be lehet ásni az árkokat és létrehozni az egységet, mint ahogyan volt erre párt-kezdeményezés.
A Nemzetegyesítő Mozgalom, a NEEM párt karolta fel ezt a gondolatot. A liberális és a keresztény-nemzeti antagonisztikus ellentétben áll egymással a nemzetről, hitről, világról való gondolkodásban. A nemzeti érzelmű emberek képesek meghalni hazájukért, ahogy erre volt példa történelmünkben. Számukra a baloldali-liberális a hazaárulás politikáját folytatja. A baloldali-liberális érzelmű emberek számára minden szó a nemzetért csupán populizmus.
A keresztény-hitűek keresztény-értékrend szerint akarják kormányozni az országot, bele értve a család védelmét, mint férfi nő szövetségét, a magzati élet védelmét. Ez a haladó-liberális Nyugaton gyűlöletbeszédnek számít, és börtön jár érte. A keresztények ma üldözöttek a világban, a muszlim előretörés és terrorizmus csak hab a tortán. A hazai liberális-baloldaliak és liberális-keresztények pedig ezt akarják követni, ezt nevezik haladásnak, a valódi keresztény-értékrendet pedig fundamentalizmusnak mondják.
A liberális keresztények a szeretet nevében ugyanazt a humanizmust képviselik, mint a liberális ateisták. A szeretet nevében ugyanazt az öngyilkos befogadás-politikát, a házasság kérdésében ugyanazt a plurális családmodellt képviselik, amibe belefér a homoszexuális házasság is. Ők a szeretet és humanizmus nevében figyelmen kívül hagyják a morális törvényeket, ők eltértek az eredeti Jézus-i tanítástól, valószínűleg ez okozza a megosztottságot a keresztények között is.
Ők a se hideg, se meleg, a langyos keresztények, akiket az Úr kiköp a szájából a Szentírás szerint. A baloldali liberálisok és a liberális keresztények számára az igazi nemzeti és keresztény értékrend tehát populizmus és fanatizmus, ők követnék a hitét vesztett gazdag Nyugatot. Úgy érzik, mi lemaradunk, feudális Magyarországnak is gúnyolják a nemzeti-keresztény szemléletű Fideszes országot.
Mi azonban nemzeti keresztény érzelmű emberek azt gondoljuk, gúnyoljatok csak, hiszen Jézus Urunkat is gúnyolták és megvetették, azért Ő az „út, az igazság és az élet”.
Szerző: Pók Katalin
0 Megjegyzések