A magyar történelmet a mai magyar fiatalok nem ismerik. A rendszerváltás után harminc évvel is még a marxista hamisításokat, és a Hunsdorfer-i finnugorizmust gyömöszölik a fiatalok fejébe, de úgy, hogy semmi ne maradjon bennük ezekből a beteges hazug állításokból, amelyeket a hivatalos történésztársadalom egyetlen szó nélkül elvisel, noha ők is csapán ostoba teóriákat gyártanak a marxista történettudomány mezsgyéjén.
Áldott emlékű dr. Vas József szaléziánus tanár, a szentendrei ferences gimnáziumban – a legádázabb kommunista korban, amikor a tanári kar egyik tagja az iskolából nem a kolostorba ment, hanem jelenteni –, úgy tanította a történelmet, hogy leadta az anyagot, ami kötelező volt, majd eltétetett a padról papírt és ceruzát és: „most elmondom, hogy volt” kijelentéssel megtanította az igazságot. A diákok közül soha senki nem jelentette fel…
De vegyünk néhány hazug állítást az utolsó száz esztendő magyar történelméből, amely állításokat a történészek körmük szakadtáig védenek, hiszen egy életen át ezeket a hazugságokat hirdették, s azt gondolják, ha most változtatnának rajta, úgy egy élet munkája veszne oda. Pedig egy paradigmaváltás a magyar történelem területén mindinkább szükségesnek látszik.
Nem beszélünk Európa legnagyobb problémájáról, a pánszlávizmusról, amely két háborúba és drámai helyzetbe sodorta a keresztény Európát, s amely még ma is lázasan törekszik egy szláv Közép-Európa megteremtésének lehetőségére. Ennek kezdetéről Padányi Viktor így ír: – „A pánszláv diplomácia által kirobbantott nagy háború, amit Közép-Európa két nagyhatalma, Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia két kisebb szövetségesével együtt 32 állam roppant gyűrűjébe szorítva a szó szoros értelmében a végkimerülésig vívott, négy véres esztendő szörnyű erőfeszítései után, a baloldali bomlasztás következtében összeomlott. Mikor a Központi Hatalmak a kimerüléstől ájultan összeroskadtak a küzdelem harmadik évében belépett Amerika friss és elhasználatlan ereje előtt, megkezdődött a kimerült és tehetetlen ellenfelek vagyona felett az osztozkodás. Közép-Európa feldarabolásának, elgyengítésének, a dánszláv álmok megvalósulásának, a nagy szláv előnyomulásnak várva-várt ideje végre elérkezett.”
Nem lehet kimondani, azt sem, hogy miért volt akkora veszteségünk a bolsevizmus elleni háborúban, azaz, a Donnál. Számokat hazudoznak az elesettekről, s káromolják – az akkor politikai viszonyokat figyelmen kívül hagyva – a magyar politikai vezetést, kihegyezve a gyalázkodásokat Horthy Miklós Kormányzóra. Ugyanakkor, arról nem szól a fáma, hogy kik adtak el papírbakancsot a hadseregnek, s kik lázítottak a Magyar Királyság ellen, s kik gyilkolták végig Magyarországot páncélvonatban utazva, saját szórakozásukat és aberrált gyilkos vágyaikat kielégítve.
Nem mondjuk ki, miért és kiknek az érdekei által, hogyan született meg a trianoni diktátum, amely a világtörténelemben is egyedülálló aljasság volt nemzetünk és hazánk ellen.
Azt sem mondhatja ki senki, hogy dr. Gróf széki Teleki Pált meggyilkolták… A mai marxistamaradvány történészi hazudozásban az a legfelháborítóbb, hogy kutatási eredményeket, de facto bizonyítékokat és bizonyítási eljárásokat, vizsgálatokat azzal utasítja el, miszerint sem az öngyilkosságra, sem a gyilkosságra nincs elegendő bizonyíték, és aki „avatatlanul” kutat, arra e hazudozók szemrebbenés nélkül felsőbbrendűen jelentik ki, hogy ”ugyan, X.Y. nem is történész”. Ez azt jelenti, hogy történelmet hazudni egyedül nekik van joguk.
Bizonyos érzékenységek és az érzékenység által meghamisított történelem miatt nem merünk elismerni és nem ismerünk el nemzeti nagyságokat. A már említett magyar vértanú Teleki Pálra rásütik az antiszemita jelzőt, Hómant lefasisztázzák, Horthy pedig maga az ördög, s mindenki – a mai napig – éhhalálra ítéltetik, ha „egy bizonyos érzékenységet” nem a forgatókönyv szerint szolgál, hanem megpróbálja az igazságot közzétenni, arról írni, azt elfogadtatni.
A társadalom mindennapjaira is rávetül ez a meghasonlott ideológia, amelyben megpróbálunk kereszténynek lenni, de kereszténységünkkel ellenkezően hazudozunk emberi és nemzeti nagyságokról, kegyeletet sértünk, ostorozzuk magunkat egy régen volt történelmi és politikai eseménysorozat miatt, de felmentünk akasztanivaló bűnösöket, s hagyunk működni tömeggyilkos pártutódokat, némi névváltoztatással, de helyben hagyott ideológia mellett.
A társadalomban ezért nincs semmiféle tisztelet, nincs erkölcsi érzék, nincs történelmi-, és identitástudat, hit és a haza iránti elkötelezettség. Mert nincs nemzeti nevelés, nincs normális történelemoktatás, hiszen ez utóbbinak nincs oktatója, mert már ab ovo félelmetes hazudozók és félhülyék tanítják az egyetemi ifjúságot, s maguk az egyetemek is segítik a magyarellenes uniós jelentés megfogalmazását.
Mit várunk tehát, és miért vagyunk bizakodók bizonyos nemzetközi – EU-s – ügyeket illetően magunkkal szemben?
Bármi megtörténhet. Mert nem léptünk és nem lépünk az Unióval szemben, mert hagytuk és hagyjuk a hazaárulást büntetlenül, mert a bíróságaink a bűnösöket szakmányban felmentik, és aki tehette e taláros testület tagjai közül, a hazája ellen ment panaszkodni Brüsszelbe.
Mindez a skizofrénia egyetlen üres, értelem nélküli és ostoba szó, a „demokrácia” nevében alakult ki a rendszerváltás utáni Magyarországon. A kereszténység mai nemzetközi üldözése ma ellenségeink malmára hajtja a vizet, s könnyen találnak mind a magyargyűlölethez, mind a magyar történelem meghamisításához partnereket, harcostársakat. Mi pedig hagyjuk őket dolgozni minden következmény nélkül.
Végül nézzük a Sargentini-jelentés vitáját… Ha ezután minden marad a régiben az Unió és Magyarország viszonyát illetően, akkor tényleg mi vagyunk a hülyék. Mint – ab ovo – az Uniós csatlakozás ellen szavazó magyar keresztény állampolgár és magyar író döbbenten láttam, hogy hazánkat, történelmi hagyományaikhoz híven, a Nyugat minden erejével el akarja taposni. Ostoba, megfizetett, öngyilkos barmok köpködnek bennünket. Közhelyekkel és a hazai ellenzék aljas rágalmaival vagdalóznak, de semmit nem mondanak. Európai értékekről beszélnek az értéktelenek, és értékeket rombolók. Felteszem a kérdést miniszterelnökünk beszéde után: Kell ez nekünk? Tagjai akarunk lenni e hamisító, aljas és hazug konglomerátumnak?
Már előre látom a tankokat, mint szüleink ama október 15-én, s látom, mint szüleink ama november 4-én. Kommunista, szocialista és liberális árulók verik szét Európát és Magyarországot… és látom a fegyveres magyar hősöket, akik ismét megvédik a hazát, a kereszténységet, és a megmaradt Európát… ha megmarad belőle valami… „Mert szép és dicső a hazáért meghalni… sed dulcis est vivere!”…
Hatvan esztendőm alatt csak aljasságot és embertelenséget láttam a kommunista és liberális elkötelezettektől… és elegem van. Szeretnék végre egy független magyar 325.411 km2 területű keresztény magyar államban élni… és reményeim szerint fogok is…
Stoffán György
0 Megjegyzések