Breaking News

Hirdetés

Na és mi újság a baloldali sajtóetikával?

A rendszerváltás óta kritizálják balról a jobboldali médiát. De vajon a baloldal makulátlan etikával működtette eddig a médianyilvánosságot?
A rendszerváltás után kialakuló médiaháború vissza-visszatérő motívuma volt, hogy a baloldali (liberális) médiumok önbevallásuk szerint magas szakmai sztenderdek szerint működnek, ablakot nyitnak a világra, meg a jobboldali sajtó provinciális szűklátókörűségben szenved. Ez a lemez ugyan régen lejárt, ám a szakmai etikára való hivatkozás, az elfogulatlanság, a pártatlanság privilégiumát még ma is magáénak tulajdonítja számos ellenzéki lap.

Ezért is érdekes azt megvizsgálni, hogy a manapság a sajtószabadság parcelláinak felszámolása felett búslakodó ellenzéki tollnokok vajon jogosan gyakorolnak-e kritikát?

A baloldal vajon tisztességesen használta eddig a nyilvánosság tereit?

Működik elfogulatlan, objektív tartalomszolgáltatás, mindenen felülálló szakmaiság? Olcsó ziccer lenne a Teller-levél-féle ősbűnökhöz visszanyúlni, a válaszhoz elég a közelmúlt eseményeit szemrevételezni.

A Cserkészszövetséggel szembeni aljas támadásról már korábban írtunk, itt egy valóban civil szervezet lejáratásába a teljes baloldali nehéztüzérség bekapcsolódott: az Index, a 168 Óra vagy a HVG a másik fél megkérdezése nélkül, azonnal lobogtatta a rasszista kártyát, teret sem engedve a helyzet tisztázásának. A nyilvánvaló hazugság lelepleződése után természetesen a bocsánatkérés, a megkövetés elmaradt.

Hasonló dinamikával dolgozott az ellenzéki médiagyár Kásler Miklós karaktergyilkosságának legújabb fejezeténél is. A miniszter elleni, kinevezése óta folyó célzott gyűlölethadjárat legutóbb abban csúcsosodott ki, hogy megvádolták Káslert, miszerint zsebből juttat milliókat különféle, általa szimpatikusnak tartott együtteseknek. Így került célkeresztbe az ő személye mellett Rúzsa Magdi, Palya Bea, de a Kárpátia is.

Az a Rúzsa Magdi, aki az anyaországi és külhoni magyarság összekötő erejeként, ikonikus előadóként vitathatatlan zenei teljesítményt tudhat maga mögött, illetve az a Palya Bea, akinél multikulturálisabb, ha tetszik, európéerebb, mégis a magyar népzenéből, a magyar néplélekből táplálkozó zenészt nehezen lehetne találni. A haladó médiumok azonban azt már elfelejtik kibontani, hogy Palya Bea turnészervezésre és lemezkiadásra kapott támogatása egyáltalán nem nevezhető kiemelkedőnek (12 millióról beszélünk) a piaci árak ismeretében.

Ugyanígy a Rúzsa Magdolnának utalt összeg is egy koncert formájában hasznosul majd, és ez teszi lehetővé, hogy az énekesnő profi, a kárpátaljai magyarságot megillető körülmények között léphessen fel Beregszászban. Emiatt pellengérre állítani Káslert kifejezetten visszatetsző.

Ennél is pikánsabb az állítólag a Kárpátiát kistafírozó milliók ügye. A valóságban az együttes tagjai, ahogy azt lapunknak elmondták, ugyanis egy fillért sem látnak a róluk szóló dokumentumfilmre adott támogatásból, azt Bicskei Éva rendező-producer kapta. Ráadásul egy NKA-s pályázat keretében, nem alanyi jogon, nem egyéni szimpátia alapján, ahogy azt a 444 cikke sugallja.

Ahogy egyébként támogatást nyert a pécsi Cigány Kulturális Egyesület, a Petőfi Múzeum vagy épp a Széchényi Könyvtár. Csak ezek talán kevésbé működnének vörös posztóként az ellenzéki médiafogyasztók felé, kevésbé lehet rajtuk élcelődni, mint Rúzsa Magdin vagy a nemzeti rock legnépszerűbb zenekarán, a Kárpátián. (Az együttesről készített riportunkat is érdemes ide citálni, ugyanis akár tetszik nekünk, akár nem a stílusuk, számos rádióban agyonjátszott produkcióval szemben valós hallgatottságuk, népszerűségük van.)

Ha ilyen ügyekben a médiaetika és az emberi jó ízlés minimális mércéjét is nagyívűen dobja szemétdombra az ellenzéki média, akkor 
milyen alapon és mennyire hitelesen szállnak bele a jobboldali médiába?
Marad a csúsztatás, rágalmazás, a hárommillió zombizás, Magyarország totális félreértése, a tömegek lekezelése. Innen lesz szép visszatalálniuk a magyar valósághoz.

Nincsenek megjegyzések