Nem hallgat tovább a Jobbikból távozott Kovács Béla európai parlamenti képviselő. Az unió intézményei elleni kémkedéssel és az EU kárára elkövetett költségvetési csalással vádolt politikus a Magyar Időknek először beszélt regénybe illő életéről, a Japánban, valamint a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézeténél töltött éveiről. Megkésve ugyan, de részletesen nyilatkozott az Index tényfeltáró cikkében vele és feleségével szemben megfogalmazott állításokról is. Büntetőügyéről csupán annyit mondott, nem kémkedett, maximum lobbizást lehet kiolvasni az iratokból, ami viszont nem tilos.
Az akkor még a Jobbik EP-képviselőjének, a háta mögött KGBélának nevezett Kovács Béla kémgyanús orosz kapcsolataira állítólag külföldi titkosszolgálatok hívták fel az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) figyelmét 2014 elején.
Az AH feljelentése nyomán indult nyomozás végén vádolták meg az unió intézményei elleni kémkedéssel, amit Kovács Béla abszurdnak tart. Amint lapunknak elmondta, szerinte a nyomozati iratokban egyetlen bizonyíték sincs a kémkedésre, de még csak az Index említette „befolyásoló ügynöki” tevékenységre sem. Szerinte maximum a lobbizást lehet kiolvasni az iratokból, azt pedig semmi sem tiltja sem itthon, sem az unióban. A költségvetési csalás miatt az unió csalás elleni hivatala, az OLAF tett feljelentést 2016 nyarán.
A vád szerint három gyakornokot alkalmazott úgy, hogy ők meg sem fordultak Brüsszelben. Azt mondja erről, hogy adminisztratív hiba történt, az alkalmazásukhoz kitöltendő nyomtatványon nem jelölte be Brüsszel mellett a gyakornokok pontos munkahelyét, Beregszászt, illetve Szatmárnémetit. Az EP-belső vizsgálata is ezt állapította meg, amiért megdorgálta őt Martin Schultz, az EP akkori elnöke, a kifizetett összegeket pedig visszafizette, így nincs kár sem.
Nem orosz az apa
Kovács Béla az EP ipari, kutatási és energiaügyi bizottság, valamint a Japánnal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség tagja ma is, korábban pedig az EU és Kazahsztán közötti kapcsolatokért felelős küldöttség delegáltja volt.
Oroszból, japánból, angolból – az amerikai angolt tanulta (Japánban) és beszéli – felsőfokú nyelvvizsgája is van, ezen kívül lengyelül, németül és franciául beszél az anyanyelve mellett. Ahogy ő mondja, a biológiai anyja magyar, apja ismeretlen, de magyar. E ponton nem kerülhető meg, hogy az Index négy évvel ezelőtti tényfeltáró írásáról beszéljen.
Csóválja a fejét, amikor felvetem, az Index szerint orosz katonatiszt volt a nemző apa, aki erőszakot követett el a leányanyán. Az erőszak igaz, „a biológiai anya 16 éves volt, tejet hordott ki a faluban, ahol lakott, leütötték… három magyar volt…” De erről többet nem akar beszélni.
Tizenhárom éve, 45 évesen tudta meg, hogy nevelőszülei nem a valódi szülei – tárja elénk a történteket. Amikor meghalt az édesanyjának tudott nevelőanyja, a nevelőapja kényszerkijelentést kért ellene a VI. kerületi „családi” lakásból. Megnézte a kérelmet, a legfőbb indoka az öregnek az volt, hogy „Béla nem is az édes gyermekem”… Utánajárt, a Bethesda kórházban született 1960-ban, a biológiai anyja azonnal lemondott róla, bár még a nevére anyakönyvezték Gábor keresztnévvel.
Egyéves volt, amikor a nevelőszülők titkos örökbefogadáson magukhoz vették, azóta Kovács Béla. A biológiai anyját, akivel megismerkedésük óta jó kapcsolatban vannak, valamint a nevelőapját is kihallgatta a nyomozó ügyészség tanúként. Utóbbi szerinte valótlanságokat adott elő, amiről csak azért nem beszélhet, mert a kémkedés ügyrész minősített – titkos – iratai között van ez a vallomás is. (Lapunk más forrásból úgy tudja, 26 akta 2034. december 31-ig, 4 akta pedig 2054. december 31-ig titkos.)
Kovács Béla állítja, háromszor kérték a Központi Nyomozó Főügyészségen (KNYF), hogy indítványozzák a titokgazdánál, a minősítést végző Alkotmányvédelmi Hivatalnál a titkosítás feloldását, választ eddig nem kaptak. „Nem vagyok kém, nincs titkom” – teszi még hozzá.
A nevelőszülő beszélt a KGB-ről
Az Indexnek a nevelőapa Kovács Béla és orosz felesége, Szvetlana Isztosina KGB-kapcsolatairól beszélt, ezt állítása szerint a tokiói nagykövetség elhárító tisztjétől tudta meg, és tanúként vélhetően ezt mondhatta el a nyomozó ügyészeknek is. Megkérdezni már nem tudjuk, mert 2016-ban meghalt.
A júliusi előkészítő ülésen a védelem közölte a bírósággal a halál hírét, a nevelőapát ugyanis tanúként be akarta idéztetni a vádhatóság a szeptember 20-ai tárgyalási napra.
Kovács Béla életét saját bevallása szerint is teljes mértékben befolyásolta az örökbefogadás, a nevelőapja, id. Kovács Béla ugyanis a Diplomáciai Testületeket Ellátó Igazgatóság (DTEI) karbantartójaként külügyi szolgálatban állt, és 1976-ban Tokióba, a magyar nagykövetségre helyezték négy évre az Index szerint gondnoknak, Kovács szerint karbantartónak, felesége szakácsnőként dolgozott a nagykövetségen.
Velük tartott a 16 éves fiúk is, aki ekkorra két évet már elvégzett az I. István – ma Szent István – Gimnáziumban, majd Tokióban az amerikai középiskolába íratták a nevelőszülők.
Ekkor tanult meg japánul és – mint mondja – amerikai angolul. Itthon érettségizett 1978-ban az I. István Gimnáziumban, majd ismét Tokióba, az amerikai egyetemre küldték a nevelőszülők, de csak harmadszorra vették fel gazdasági és politikai kapcsolatok szakra. Két évet sikeresen elvégzett, ám nem tudta befejezni, mert nevelőszüleit hazarendelték, egy év kellett volna csak az amerikai diploma megszerzéséhez.
Japánban töltött évei azért is fontosak, mert ez idő alatt ismerte meg a feleségét, Szvetlana Isztosinát. Kovács a kémbotrány kirobbanásakor sajtótájékoztatón azt mondta az Indexnek, 1979-ben ismerte meg Szvetlanát, aki szovjet állampolgárként a japán közszolgálati televízió egyik orosz ajkúaknak szóló adásának műsorvezetője volt.
Később a portálnak egy hajóútról is beszélt a politikus, hogy azon ismerkedtek össze. Találkozónkon erről azt mondja, 18 éves kora után a külügy már nem fizette az utazási költségeit Budapest és Tokió között, így a legolcsóbb, ám nem a legrövidebb úton utazott oda-vissza.
Budapestről Moszkvába, majd Habarovszkba repülővel, onnan vonattal Nahodkába (a hadiváros Vlagyivosztok polgári városrésze), innen pedig hajóval Jokohamába, ahonnan vonattal jutott el Tokióba. Az egyik hajóúton a Felix Dzserzsinszkij (a KGB-jogelőd Cseka alapítója – a szerző) nevű hajón ismerkedtek meg Szvetlanával, és a háromnapos úton összemelegedtek.
Az asszonynak volt egy pici lakása Tokióban, ahol többször járt Kovács, és ismerte Szvetlana japán barátját, akiről csak később tudta meg, hogy az asszony volt férje. Szvetlana a dél-orosz Krasznodar kertészeti egyetemén tanult, ott ahol a japán fiú is, összeházasodtak és Japánba költöztek, aztán elváltak.
Kovács szerint ezt az asszony hivatalos irattal is bizonyította a Jobbik vezetésének, amikor az Index-cikk nyomán tájékoztatták a politikusokat a valóságról. A nevelőapa által említett KGB-s kapcsolatokat tagadja Kovács Béla, részletekbe nem megy bele, mint mondja, arra ott lesz a bíróság. Annyit elmond, Szvetlanát a KGB hónapokig gyötörte, pszichikai kínzásnak is alávetve, hogy együttműködésre bírja, sikertelenül.
Később el is vették a szovjet állampolgárságát, csak 1990 után kapta vissza az orosz állampolgárságát. Az Index említette osztrák betörővel való névházasság igaz, Szvetlana így kapott osztrák állampolgárságot, és költözött Európába.
A káderképző „imo”-n végzett Moszkvában
Kovácsot Japán után itthon a katonaság várta, ám a külügy elküldte a Szovjetunióba, Leningrádba tanulni, bár a Marx Károly Közgazdasági Egyetemmel kacérkodott.
Az orosz nyelvvel meggyűlt a baja a három hónapos harkovi előkészítő ellenére is. Kiderült, hogy a számára kijelölt japán nyelv és irodalom szakon taníthatna is, így az éves vizsgán oroszul annyit elmondott, hogy adjanak neki elégségest, és többet nem látják, majd a sikeres vizsga után az egyik Kovács Béla hazajött. Megfogalmazása szerint egy másik Kovács Béla 1981. szeptember 1-jén a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében (MGIMO) kezdte el tanulmányait, ahol oroszul is kiválóan megtanult. A külügy trükközött a második kiküldetéssel.
Fontos tudni, hogy az „imo”-n végzett a szocialista világrend ötezer ma is meghatározó politikusa, gazdasági, pénzügyi vezetője. Sokak szerint „kémképző” volt. Ezt a hallgatók mai napig tagadják. Kovács 1986-ban a nemzetközi gazdasági kapcsolatok karán megvédte a nemzetközi közdazdász diplomáját.
Moszkvából hazajött, majd 1987. február 24-én elvette feleségül Szvetlanát, és másnap bevonult sorkatonai szolgálatra Budaörsre. Ott látva a házassági levelét, benne az osztrák állampolgár feleséggel, megtiltották neki, hogy a katonai esküig felvegye a kapcsolatot a nejével. Egerbe, a felderítőkhöz helyezték, ahonnan az alapkiképzés után Rétságra vitték, „Rigóként” – egyetemet végzettek tartalékos tisztképzője volt – ám törzsőrmesterként szerelt le.
Mint mondja, a nevelőapja telekszomszédja egy honvéd tábornok, vélhetően katonai elhárító, győzködte a papát, majd Szvetlanát, hogy Bélának együtt kellene dolgozni az elhárítással, nem vállalta. Így nem lett tiszt, csak leszerelése után évekkel alhadnagy.
Üzleti sikerek
Még Japánban alapított egy orosz–japán vegyesvállalatot, így 1988-ban leszerelése után visszaköltöztek Moszkvába, hogy ott és Tokióban éljék meg a rendszerváltozást. A cég jól működött, felvásárolták például az orosz tarisznyarákkvótát, és tízszeres haszonnal adták el Tokióban.
Aztán a Szovjetunió felbomlása után, 1991-ben elszabadult a pokol. Kovácsék megélték a maffiarendszert, az orosz – nyugati terminológiával vörös – maffia kegyetlen volt, ám a védelmük nélkül nem működhettek, így fizettek és dolgozhattak 1997-ig. Volt, hogy Kovács szeme láttára lőtték le a konkurens maffiózót a védelmezői.
A maffiák visszaszorítását a rendőri éra követte. Ugyanúgy védelmi pénzért védték őket, mint a maffiózók. Putyin érkeztével már nyugodtan lehetett dolgozni, mondja Kovács, aki azonban 2003-ban végleg besokallt, ekkor az irodája közelében felrobbantották az egyik metróállomást. Felszámolta a vegyesvállalatot, s mint állítja, 40-50 millió forinttal jöttek haza.
Ebből két részletben összesen kétmillióval támogatta aztán 2006-ban a Jobbikot, ahova 2005. december 22-én lépett be. A bukott választás nyomán nem kerültek be a parlamentbe, majd jött Vona Gábor elnök, aki Kovács szerint befolyásolható személyiségnek bizonyult. Három irányba akartak nyitni, az egyik volt az orosz vonal, amit Kovács megkapott, hiszen a pártban nála senki sem ismeri jobban az oroszokat.
Mint a Jobbik külpolitikájának alakítója, 2009-ben Balczó Zoltán EP-ben regisztált asszisztense lett, majd amikor Balczó 2010-ben hazajött alelnöknek, a helyébe lépett EP-képviselőnek, a mandátumot 2010-ben ismét megszerezte listáról.
Visszavonul a politikától
„Egy-két kivétellel a szakmaiatlanság jellemzi a párt mindenkori vezetését”, véleményezi ma a Jobbikot Kovács, aki abban bízott, hogy a parlamentben kitermelik majd a szakértő politikusaikat, ám ez nem történt meg.
Meggyőződése, hogy alkalmatlan a pártvezetésre mindkét fiatalember, Sneider Tamás és Toroczkai László is, akik között legutóbb a volt szkinhed javára dőlt el a küzdelem. Egyik irányt sem tudja felvállalni, ezért is szakított a Jobbikkal, nem csak az ellene történt vádemelés miatt.
Az „imo”-s kapcsolatai jelenleg is élnek, Kovács az EP-mandátumának lejárta után jövőre visszavonul a politikától, s mint mondja, az üzleti életben foglalja el magát Közép-Ázsiában, illetve Mongóliában komoly lehetőségei nyíltak, amivel élni is kíván. A szóba jöhető országok vezetői körében számos barátja, „imo”-s kapcsolata van, akik segítik.
Magyar Idők
0 Megjegyzések