A választáson csúfos vereséget szenvedett Jobbik bukott elnöke láthatóan nem tud élni a nyilvánosság figyelme nélkül. Az önmagát fecskének képzelő ex-pártelnök egy könnyfakasztónak szánt, de inkább meglehetősen mókásra sikeredett monológgal üzent követőinek közösségi oldalán. Mókás, mert a 180 fokot forduló bukott politikus úgy tesz, mintha korábban nem egy szélsőjobboldali párt elnöke lett volna, hanem minimum egy Gandhi.
A pártját választási bukásba hajszoló Vona beszél saját idealizmusáról, holott bevallottan elvette pártja lelkét, az emberekben lévő jóságról, holott büszkén vonult a Magyar Gárda élén, és beszél egy új reformkor eljöveteléről, holott nemhogy Kossuth vagy Széchenyi lába nyomába se ér, de még egy választást sem tudott megnyerni.
Az emberi jóságot középpontba helyező ex-pártelnök annyira szeretné elfeledtetni a “régi időket”, hogy megintcsak elhiszi saját hazugságait, ahogyan tette azt a választás előtt, pedig a Jobbik házi kutatóintézete, az azóta megszűnt Iránytű Intézet adatai is világosan megmutatták, hogy nem győzhetnek.
Aki nem ismeri a Jobbik múltját, az talán még el is hiheti hogy a bukott politikus valóban az emberi jóság mellett száll síkra, de sokan vagyunk, akik emlékszünk azokra az időkre mikor a Jobbik politikusainak – Vona szavaival élve – “szemében gyűlölet lobogott, szájukból pedig szennyvíz folyt”.
A cukiságkampány előtt és után is szép számmal találunk olyan nyilatkozatokat Vonától, melyek finoman szólva megkérdőjelezik a Jobbik volt elnökének hitelességét. Számtalan alkalommal beszélt cigánybűnözésről, élősködőknek nevezve a cigányságot, vagy például azt is mondta, hogy ha kiderülne, hogy zsidó származású, azonnal lemondana, a Szürke Farkasokról és Allahról nem is beszélve.
Majd amikor 2016 végén színt vallottak a kvótaellenes alkotmánymódosítás meg nem szavazásával, már világos volt, hogy Vona bármire képes a hatalomért. A szeretet és az emberi jóság önjelölt zászlóvivője szemrebbenés nélkül eladta pártját Simicska Lajosnak, remélve, hogy pénzzel megveheti a választók szimpátiáját, ám a választást nem a pénz, hanem a magyar emberek döntik el. A Simicska-biznisszel a Jobbik elveszítette addig fennen hangoztatott “tiszta párt”-jellegét és olyan anyagi helyzetbe került, mely igencsak megnehezíti a párt működését.
Az egykor szélsőjobboldali eszméket hirdető, pártját szétverő, de ma már Heller Ágnes kedvencévé vedlő Vonánál láthatóan csak egy dolog állandó: a szüntelen és céltalan magamutogatás.
0 Megjegyzések