Hirdessen itt

Mutatjuk a LIBE bizottságnak, az állítólag nem létező Soros-tervet és azt amikor bejelentette az Orbán Viktorral való szembeszállását

A LIBE bizottság jelentése kapcsán, újra fellángolt, George Soros, Európára vonatkozó tere létezésének kérdése. Szijjártó, LIBE meghallgatás utáni sajtótájékoztatóján is, az egyik ballib újságíró vagy öt percen keresztül követelte, hogy de adja a kezébe a magyar külügyminiszter a Soros-tervet.
Szijjártó válaszában elmondta, Ő azt hitte már a XI. században élünk és ezt mindenki tudja, valamint azt feltételezi, senkinek nem okoz ma gondot, hogy ha akarja kinyomtasson egy internetes dokumentumot.

Most itt közzé tesszük George Soros egyik cikkének, Lovas István általi fordítását, aminek maga Soros írta a címében, hogy “Íme a tervem …” Természetesen a cikk végén ott a link az eredeti angol dokumentumra.

Soros György: Íme a tervem a menekültkáosz megoldására

Az Európai Uniónak vállalnia kell a felelősséget azért, hogy nincs közös menekültpolitikája. Ez az idei növekvő menekültbeáramlást kezelhető problémából egy újabb politikai válsággá alakította át. Mindegyik tagország önző módon saját érdekeire összpontosított, gyakran mások érdekeivel ellentétes módon cselekedve. Ez pánikot keltett a menekültkérők, a nagy nyilvánosság, valamint a jog és rend fenntartásáért felelős hatóságok soraiban. A menekültkérők voltak a legnagyobb áldozatok. Az EU-nak átfogó tervre van szüksége, hogy a válságra reagáljon. Olyanra, amely megerősíti a hatékony irányítást a menedékkérők áramlásai fölött úgy, hogy az biztonságos, rendezett módon menjen végbe, és olyan ütemben, amely tükrözi Európa képességét befogadásukra.

Annak érdekében, hogy a terv átfogó legyen, annak ki kell terjednie Európa határain túl. Kevésbé bomlasztó és sokkal kevésbé drága, ha a potenciális menedékkérőket jelenlegi helyükön vagy ahhoz közel tartjuk. A jelenlegi szíriai válság eredete miatt a szíriai nép sorsának kell az első számú prioritásnak lennie. De más menedékkérőket és migránsokat sem szabad elfelejteni. Hasonlóan, egy európai terv mellett egy globális reagálásnak is kell lennie, az ENSZ hatósága alatt és a tagországainak részvételével. Ezzel el lehetne osztani a szíriai válságnak a terheit számos ország között, miközben globális normákat is meg lehetne alkotni ahhoz, hogy nagyobb általánosságban lehessen foglalkozni a kényszerű migráció problémáival. Íme egy átfogó terv hat eleme!

Az első: az EU-nak évente legalább egymillió menedékkérőt kell befogadnia a belátható jövőn belül. És ehhez a terhet korrekt módon kell megosztani – ami olyan elv, amelyet a szeptember 23-i csúcson egy minősített többség végül meg is hozott. A megfelelő finanszírozás kritikus fontosságú. Az EU-nak menekültkérőnként 15 000 eurót (16 800 amerikai dollárt) kell biztosítani az első két év mindegyikére azért, hogy fedezni lehessen a lakhatás, egészségügyi ellátás és az oktatás költségeit – és azért, hogy a menekültek elfogadását vonzóbbá lehessen tenni a tagországoknak.

E pénzösszegeket elő lehet teremteni azzal, hogy hosszú lejáratú kötvényeket bocsátanak ki, felhasználva az EU igénybe nem nagyon vett AAA kategóriájú kölcsönzési képességét, aminek a további előnye az lesz, hogy indokolt fiskális ösztönzést adnak az európai gazdaságnak. Az is egyformán fontos, hogy lehetővé tegyük az államoknak és a menekültkérőknek preferenciáik kifejezését, a legkevesebb erőltetést alkalmazva. A sikernek elengedhetetlen feltétele, hogy a menekülteket oda helyezzük, ahová ők akarnak menni.

Másodszor: az EU-nak kell vezetnie azt a globális erőfeszítést, hogy megfelelő összegekkel segítsék Libanont, Jordániát és Törökország az azon országokban jelenleg élő négy millió menekült támogatására. Ez idáig még az alapvető ellátáshoz szükséges összegeknek csak egy töredékét biztosították. Ha belevesszük az oktatáshoz, képzéshez és egyéb lényeges dolgokhoz szükséges összegeket, az éves kiadások legalább 5 000 eurót jelentenek menekültenként, azaz 20 milliárd eurót. A Törökországnak nyújtott uniós segély – noha azt a múlt héten megkétszerezték – még mindig csak 1 milliárd euró összegű.

Ezen felül az EU-nak szintén segítenie kell preferált kereskedelmi státusszal rendelkező különleges gazdasági övezeteket létrehoznia a térségben, beleértve Tunéziát és Marokkót, hogy vonzani lehessen befektetéseket és létre lehessen hozni munkahelyeket mind a helyieknek, mind pedig a menekülteknek. Az EU-nak el kellene köteleznie magát, hogy a külső határok mentén fekvő országoknak még legalább 8 – 10 milliárd eurót adjon úgy, hogy a hiányzó összeg az Egyesült Államoktól és a világ többi országától jöjjön. Ez hozzá lenne adható a hosszú lejáratú kötvények összegéhez, amelyeket azért bocsájtanak ki, hogy támogassák Európában a menedékkérőket.

Harmadszor: az EU-nak azonnal meg kell kezdenie kialakítani az egységes EU Menedékügyi és Migrációs Ügynökséget, és később egy egyesített uniós határvédelmet. A 28 külön menedékkérési rendszerek jelenlegi mozaikja nem működik: az drága, nem hatékony és vadul eltérő eredményeket termel ki magából annak meghatározásakor, hogy ki minősülhet menedékkérésre alkalmasnak. Az új ügynökség fokozatosan áramvonalasítaná az eljárásokat; közös szabályokat dolgozna ki a munkavállalásra és vállalkozásra, valamint harmonizált támogatásokat; valamint hatékony, jogokat tiszteletben tartó visszatérési politikát azon migránsok számára, akik nem kaphatnak menedéket.

Negyedszer: biztonságos csatornákat kell létrehozni a menedékkérőknek azzal kezdve, hogy elszállítják őket Görögországból és Olaszországból rendeltetési országaikba. Ez sürgős annak érdekében, hogy csökkentsük a pánikot. A következő logikus lépés a biztonságos utak kiterjesztése a határrégióba, amivel csökkenteni lehet azon migránsoknak a számát, akik a veszélyes Földközi-tengeri átkelést választják. Ha a menedékkérőknek ésszerű esélyük van arra, hogy végül is elérik Európát, akkor sokkal valószínűbb, hogy maradnak ott, ahol vannak. Ehhez a határ mentén fekvő országokkal kell tárgyalni, együttműködve az ENSZ Menekültügyi Hivatalával azért, hogy ott létre lehessen hozni feldolgozó központokat – és Törökországnak kell lennie a prioritásnak. Az EU által kifejlesztett műveleti és pénzügyi megállapodásokat kell használni arra, hogy globális normákat lehessen megszabni a menedékkérők és migránsok kezelésére. Az átfogó tervnek ez az ötödik része.

Végezetül: annak érdekében, hogy évente több mint egy millió menedékkérőt és migránst lehessen integrálni, az EU-nak szponzorként mozgósítania kell a magánszektort – NGO-kat, egyházi csoportokat és üzleti vállalkozásokat. Ehhez nem csak elegendő pénzösszegek kellenek, de emberi és információtechnikai képesség is a migránsok és szponzorok közötti egyensúly létrejöttéhez. A háború tépte Szíriából való kiáramlásnak soha nem kellett volna válsággá alakulnia.

Az hosszú időn át alakult így, és azt Európának és a nemzetközi közösségnek könnyű volt előre látnia és kitűnően kezelnie. Orbán Viktor magyar miniszterelnök most szintén létrehozott egy hatpontos tervet a válság kezelésére. De terve – amely a menedékkérők és migránsok emberi jogait alárendeli a határok biztonságának – azzal fenyeget, hogy megosztja az EU-t és elpusztítja azt azzal, hogy visszautasítja azon értékeket, amelyekre épült, és megsérti azon törvényeket, amelyeknek az Uniót kellene kormányoznia. Az EU-nak valódi európai menedékpolitikával kell válaszolnia, amely véget vet a pániknak és a szükségtelen emberi szenvedésnek.

Soros György

Megjelent: MarketWatch – 2015. szeptember 29.

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések