1. lépés: Hitesd el a szavazóiddal, hogy van remény leváltani a Fideszt!
Ez mindennek az alapja, ha sikerül reményt adni, bármeddig eljuthatunk. Először is, keressünk egy vidéki időközi választást, amelyik közel van a 2018-as országgyűlési választás napjához. Utána keressünk lehetőleg egy „független” ellenzéki jelöltet, akinek természetesen egy „gonosz” fideszes legyen az ellenfele.
Legyen ez a város mondjuk Hódmezővásárhely, az ellenzéki, rendkívül független jelölt pedig legyen Márki-Zay Péter. Miután megvan a város és a karakterünk, rakjunk olyan médiatámogatást mögé, mintha minimum a főpolgármesterségért indulna. Toljuk az online médiában (minimum napi négy cikk az Indexen, a 444-en és a társain), nyomjuk a nyomtatott sajtóban, terítsük a rádióban és a tévében. Az utóbbi megkoronázásaként készítünk vele egy háromnegyed órás riportfilmet a Hír TV-n.
Természetesen ez még nem elég, ezért Márki-Zay Péter (a továbbiakban MZP) futtatása mellett kezdjük el mocskolni a gonosz fideszes Lázár Jánost. Amúgy Almási Zoltán az ellenjelölt, de ez nem számít, mert őt úgyse ismeri senki, még a Fidesz-szavazók sem. Lázár viszont ismert és gonosz. Találjunk ki olyan sztorikat, hogy a gonosz Lázár térfigyelőket telepít MZP utcájába, hogy őt megfigyelje, meg olyat, hogy azért rúgták ki MZP-t a munkahelyéről, mert indul a választáson. Aztán kicsivel később MZP a saját szájával mondja bele a kamerába, hogy azért indult a választáson, mert kirúgták a munkahelyéről, de ilyen dolgokon ne akadjunk fel, ember legyen a talpán, aki ennyi hazugságot fejben tud tartani.
De ez még mindig nem elég, ezért hívjuk fel Budapestről a Gulyás Marcika-féle gerillacsapatokat, hogy ők szórólapokon még nagyobb hazugságokat terjesszenek. A kampány zárásaként MZP még lámpavasazzon egy vaskosat egy lakossági fórumon, hogy a vásárhelyi volt munkásőr nyugdíjasok tetszését is elnyerje. Ennek a pár száz milliós kampánynak az a „meglepő” végeredménye lett, hogy MZP nyert. Sikerült reményt adnunk! Ugorjon a 2. lépéshez!
2. lépés: Tartsuk fent az eufórikus hangulatot és a siker látszatát!
Mostantól napi tizennyolc cikk a hódmezővásárhelyi istenkirályról az Indexen, a 444-en, a Hvg.hu-n, a 24.hu-n! Írjunk elemzéseket, hogy mi volt a siker titka, hintsük el a független jelöltek és a taktikai szavazás gondolatát. Persze azért MZP-t is fényezzük. Ezzel párhuzamosan tudósítsunk minden koalíciós vagy választási tárgyalás kezdeményről minimum úgy, mintha az izraeli–palesztin béketárgyalások végső szakaszába érkeztünk volna.
3. lépés: Mocskoljuk az ellenfelet, kreáljunk hamis korrupciós ügyeket, ha már valódiak nincsenek!
Ennek élharcosa a Magyar Nemzet volt, amelynek munkatársai rádöbbentek, hogy lassan itt a választás, de nemhogy atombombájuk, de még füstbombájuk sincs, ezért kreálni kell egyet vagy kettőt, vagy sokat. Aztán ebből lett pénzmozgás nélküli Kósa-botrány, védett tanús, gyémántcsempészős elmebetegség és más hasonszőrű, rendkívül hangzatos hazugságok. Az, hogy ezek hazugságok, senkit se érdekelnek, ha perelnek az érintettek, és egy év múlva nekik ad igazat a bíróság, akkor Lajos majd penget pár milliót, és közlünk egy kétsoros, nyolcas betűmérettel írt helyreigazítást. Addig a választások bőven lemennek, ennyi.
4. lépés: Tüzeljük tovább az ellenzéki szavazókat közvélemény-kutatásokkal!
Ráadásul olyan közvélemény-kutatásokkal, amelyek mind azt mutatják, hogy a Fidesz fog nyerni, sőt még kétharmad is lehet megint. Ehhez azért tehetség kell, valljuk be, hogy a hivatalos politikai közvélemény-kutatásokból, amelyek egybehangzó módon a kormánypártok fölényes győzelmét jelzik, azt hozzuk ki végül, hogy mi, azaz az ellenzék fogunk nyerni. De hát kibicnek – ebben az esetben az ellenzéki sajtónak – semmi sem drága. Olyan hiú ábrándot ébresztettek az ellenzéki szavazókban, ami szerintem megbocsáthatatlan bűn.
5. lépés: Vonjuk be a stand uposokat!
Akik azért nyíltan ne buzdítsanak a kormány ellen (bár Bödőcs Orbán-paródiája a határon mozog), de a szavazásra buzdítsanak izomból, hiszen az nekünk jó.
6. lépés: Reklámozzuk a taktikai szavazóoldalakat, ha valahol visszalép egy jelölt, az főhír!
Orrba-szájba reklámozzuk a taktikai szavazóoldalakat. Az nem számít, hogy ezek sokszor kezelhetetlenek vagy teljesen ellentmondanak egymásnak. Az, hogy például Miskolc 2-es választókörzetében visszalép az LMP-s jelölt, természetesen főhír kategória, terrortámadásokkal és más fajsúlyos hírekkel fölösleges foglalkozni.
7. lépés: A választás napján csavarjuk a maximumra a hergelést!
Lovagoljuk meg az az ellenzéki mantrát, hogy a magas részvétel csakis az ellenzéknek kedvezhet. Már kora reggeltől hasonlítsuk össze a 2002-es részvételi adatokkal a mostanit, és kiáltsunk rekordrészvételt, hergeljünk, hergeljünk, hergeljünk. Közben mutogassunk folyamatosan olyan fényképeket, ahol kígyózó sorok állnak. Arról, hogy ez csak néhány szavazóhelyre jellemző, ahová a vidéki átjelentkezőket besorolták, jótékonyan felejtsünk el említést tenni. Csak fotózzunk! Amikor 9-10 óra körül már egyértelműen látszik a statisztikákból, hogy vidéken nagyon magas a részvétel a korábbi választásokhoz képest, míg Budapesten átlagos vagy átlag alatti, hallgassuk el! A lényeg, hogy folyamatosan pörögjön, villogjon a rekordrészvétel felirat, hiszterizáljuk az embereket! Közben ugyan kiderül, hogy a nagy reggeli lendület megtörik, aztán délután öt körül már nincs is rekordrészvétel, de ezt szintén hallgassuk el, és hivatkozzunk arra, hogy háromkor még az volt.
8. lépés: Itt az ellenzéki győzelemnek kellett volna jönnie és az Orbán Viktoron és a fideszeseken való kárörvendésnek. Ennek hiányában ugorjon a 9. lépésre!
9. lépés: Pár napos letargia annak függvényében, mennyire gyorsan regenerálódunk.
10. lépés: Kiáltsunk választási csalást, és bunkó parasztozzuk le a vidékieket!
Természetesen a kormánypártok csaltak mindenhol és minden módon. Az, hogy az EBESZ, majd később egymás után az ellenzéki pártok vezetői is elismerték a választás tisztaságát, nem számít. Ahogy az sem, hogy a legnagyobb csalás épp a Fidesz ellen történt Újpesten. Aztán egyre-másra születnek a vidékieket lemucsaizó, lesötétező, bunkóparasztozó cikkek. Természetesen lehetőleg véleményvezér cikkekben, hogy több tízezren oszthassák a baromságot. Amúgy a fiatalok, a diplomások és a fővárosiak között is a Fidesz volt a legnépszerűbb, de ez nem számít. Mellékszálként hivatkozzunk a kormánymédia túlsúlyára, ami nem létezik, sőt pont fordítva van, az ellenzéknek van médiatúlsúlya, de ez kit érdekel.
11. lépés: Hergeljük tovább a népet, a megsemmisítő vereség ellenére is!
Ugorjunk rá egy ellenzéki tüntisorozatra, és ezzel korbácsoljuk tovább a hangulatot. Állítsuk, hogy százezren voltak a szombati tüntetéseken, és hogy többen voltak, mint a békemeneten. Ez persze ordas nagy hazugság, de ez sem számít. A lényeg, hogy az összes ellenzéki médium lehozza, hogy többen voltak. Kellenek még hatásvadász képek, interjúk a résztvevőkkel, szamizdatosztogatás, drónfelvételek, szóval a szokásos csinnadratta, mint eddig. Az ellenzéki tévék pedig élőben közvetítik a csapnivaló beszédeket.
És itt most be is fejezem a lépéseket, mert egyelőre nincs több. Azt viszont nem tudjuk, hogy a következők hová vezetnek majd. Egy elhaló, elszürkülő tüntetéssorozatba vagy pedig Molotov-koktélos utcai zavargásokba.
Azért néhány fontos megjegyzést tennék. Az első, hogy az ellenzéki média ezzel a választás utáni hisztériával még azt is elvette az ellenzéki szavazóktól, hogy méltósággal tudjanak veszíteni. A második, hogy minek vannak ellenzéki pártok? Mert túl sokat nem csináltak, mindent az ellenzéki média vitt helyettük. Szerintem sokkal egyszerűbb lenne, ha a jövőben az ellenzéki pártok vezetői helyett brikett-téglák indulnának a választásokon, mert a brikett-tégla legalább nem beszél hülyeségeket, mint például Karácsony Gergely a köztársaság elnöki rezidencia előtt vagy mint Kunhalmi Ágnes bármikor, viszont ugyanúgy kaphat erős médiatámogatást.
A harmadik megjegyzésem, és ez már nem lesz annyira könnyed és szórakoztató, hogy ha valakinél elpattan a húr, és mondjuk százból egy rendőr elveszti a fejét, miután fél órán át folyamatosan provokálják, ennek következményeként pedig dulakodás, majd utcai zavargások törnek ki, nos akkor majd, „tisztelt” ellenzéki média, vállaljátok-e ennek a jogi, erkölcsi és politikai következményeit? Nem lett volna egyszerűbb, jobb és tisztességesebb gratulálni a győztesnek és elnézést kérni a hülyére vett ellenzéki olvasóktól és szavazóktól, akiket folyamatosan hergeltetek és félrevezettetek, akiket a saját kiforgatott véleménybuborékotokban tartottatok és akiket teljesen eltávolítottatok a realitás talajától?
A szerző politológus
0 Megjegyzések