Hirdessen itt

Amerika háború visel a béke ellen

A titkosszolgálat kifejezés egy gyűjtőfogalom. Az emberek többsége nem is gondol arra, hogy e megjelölés mögött kétféle struktúra létezik. A hírszerzés, amely egy offenzív védelmet, illetve az elhárítás, amely egy stabil védelmet jelent. Egy ország biztonságának garantálása ugyanakkor a kétféle koncepció együttes és összehangolt munkájára épül.
De maradjunk csak a hírszerzés feladatkörénél! Kettős tevékenységben jelenik meg az úgynevezett offenzív védelem is. Az információszerzésben, amely egyfajta speciális jövőkutatás, hiszen még meg nem történt események előzetes modellezését jelenti. Ennek keretén belül a szervezet egy adott állam kormányzata által megjelölt úgynevezett hírigényeket igyekszik kielégíteni, hogy a legális úton be nem szerezhető titkos információkkal is bővítse megbízói látókörét, segítse a politikát a megfelelő döntések meghozatalában.

A hírszerzés másik alapfunkciója a befolyásolás, azaz konspirált keretek között részt venni a politikai érdek megvalósításában. Legtöbbször a diplomáciai eszközök és speciális módszerek együttes alkalmazásával érhető el a kitűzött cél.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy a diplomáciát, a diplomatikus magatartást színlelésnek tartsuk, pedig a lényege éppen az, hogy két fél kapcsolata komoly ellentétek esetén se szakadjon meg. Az operatív módszerek már sokkal sikamlósabb megoldásokat is lehetővé tesznek. De itt sem a tények elferdítésén van a hangsúly.

Az ok, ami miatt a politika bevethet speciális megoldásokat, nagyon is valós stratégiai érdek. Olyan cél, amelyet az adott kormányzat vagy a mögöttes háttérhatalmak mindenáron el akarnak érni. Csakhogy egyre gyakrabban fordul elő, hogy az akciók szervezői egy idő után a győzelem elérése érdekében akármilyen eszközt hajlandóak bevetni – gyakran értelmetlen vagy aránytalanul nagy károkat okozva nemcsak ellenfeleiknek, de az érdekszférák küzdelmében részt nem vevő ártatlan kívülállóknak is. Így lesz a hazugságokból hivatkozási alap. Utólag már Irak kapcsán sem érdekelt senkit, hogy a háború után nem találtak tömegpusztító fegyvereket. A cél szentesítette az eszközt.

A fent vázolt módszer alapja – az álhír – politikai értelemben is mindig jelen volt a történelem során. A titkosszolgálatok iskoláiban tantárgy és vizsgaanyag. De! Alapfeltétel, hogy kizárólag olyan akciókat lehet indítani, amelyek valós tényeken alapulnak. A körítés persze már fantázia kérdése. Az alapállítás azonban csak tényszerű adat, jelenség, konkrét esemény lehet.

1939-ben a második világháború kirobbantása olyan akciók sorozatára épült, amelyeknek semmi közük nem volt a valósághoz. A hadműveleteket közvetlenül megelőző napokban a német titkosszolgálatok Himmler nevével fémjelzett titkos akciók sorozatát hajtották végre, hogy a német és a nemzetközi közvéleményt Lengyelország ellen hangolják.

A gleiwitzi rajtaütés ezen akciók közül a legismertebb. A lengyelországi incidensben a németek elhitették, hogy lengyel határőrök provokáltak német területen. A következmény pedig nem csupán Lengyelország megszállása lett, hanem totális világháború kirobbanásához és pusztuláshoz vezetett.

A hírszerző szemével nézve a legutóbbi, Szíria elleni amerikai, brit és francia légitámadás hasonlóan tények nélküli, megalapozatlan akcióra utal. Az nem vitatható, hogy a nagyhatalmaknak lehetnek olyan érdekeik, amelyek stratégiai értelemben felülbírálhatják az íratlan szabályokat. Akciókat végrehajtani azonban minden ténnyel ellentétes logika szerint vagy gyengeségre utal, vagy olyan türelmetlen agresszivitásra, amely már középtávon is katasztrófával fenyeget. Szíriát megtámadták, mert a damaszkuszi kormány elkövette – orosz sugallatra persze – élete legostobább akcióját.

Vegyi fegyvert vetett be olyan területen, amelyet reguláris erői már majdnem teljes egészében visszafoglaltak a felkelőktől. Tette ezt azért, hogy magára haragítsa a nyugati, leginkább a washingtoni adminisztrációt, és elérje, hogy Szíriában véletlenül se fejeződjön be a háború. Azaz a menekülthullám folytatódhasson Európa irányába.

Nincs értelme logikát keresni a leírtakban. Mert a Szíria bombázását követő porfelhőből nem egyszerűen az látszik kibontakozni, hogy már semmi sem számít, hanem hogy egy olyan offenzíva indult, amelynek célja egyértelműen az emberiség érdekeivel ellentétes. Ha úgy tetszik, háború a béke ellen. A teljes anarchia és zűrzavar kezd kialakulni katonai akciók vagy utcai demonstrációk formájában. Mert választott funkció nélküli üzletemberek instruálják „beosztott” politikusaikat a legképtelenebb és törvénytelen megoldásokra.

Talán furcsának hat párhuzamot vonni a szíriai események és a magyar parlamenti választások legitimációját megkérdőjelezők között, ugyanakkor nem spekuláció, hogy a háttérhatalom érdekkörei­nek törekvése egy irányba mutat. A leplezetlen és kíméletlen machiavellizmus irányába. A háttérből irányítók viselkedési mintázata szenvtelen és kíméletlen. Befolyásolási akcióikat több központból indítják, torzított tényekkel manipulálják céljaik elérése érdekében a világ közvéleményét. De módszereik és több helyszínen felbukkanó ismert ügynökszervezeteik révén egyértelműen azonosítható ujjlenyomatokat hagynak a tetthelyeken.

Így fordulhat elő, hogy a szíriai lázadókat nyíltan támogató Avaaz, a világszerte mintegy 46 millió aktivistát mozgató virtuális petíciógyűjtő szervezet a magyarországi választási kampányba is beszállt. A globális káosz kirobbantásában érdekelt tőkéscsoportok vallják: aki nincs velünk, azt el kell törölni a föld színéről. Nincs pardon és alternatíva, hiszen milyen jogon gondolkodik egy-egy ország vezetője másként, mint amit a jelzett hatalom képviselői akarnak?

Hogyan függ össze mindez? Ha Szíriában béke van, nincs ok a menekültpolitika európai fenntartására, ebből következően nincs kvótakérdés, vagyis a régi-új magyar kormány ellenállása a bevándorlással szemben okafogyott lenne. Tehát miért is kellene megpróbálni utcai megmozdulásokkal megbuktatni? Bizonyos perspektívából nézve Szíria nagyon is közel van Magyarországhoz.

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések