A Meki viselt dolgai, amelyekről még nem hallottál.
Íme, tizennégy eddig nem ismert titok a McDonald’s viselt dolgairól még a 60-as évekből!
A gyerekek hetente hat hamburgert ettek:
Az országos terjeszkedés idején a McDonald’s nagy hangsúlyt fektetett a
statisztikákra. Úgy saccolták, hogy nagyjából 800 millió hamburgert
adtak el 1963-ban, abban az évben, amikor 460 üzletet nyitottak 42
amerikai államban.
A McDonald’s azzal akart felvágni, hogy a
gyerekek hamburgerfaló gépekké váltak, hála nekik, ezért a sajtónak azt
nyilatkozták, hogy 1966-ban heti 6.2 hamburgert ettek náluk a lurkók.
Száműzték a cigaretta automatákat és a zenegépeket:
A McDonald’s távol akarta tartani a kétes alakokat az éttermeiktől,
ezért kitiltották a cigi automatákat és a zenegépeket. A zenegép tilalma
egyébként a „három nem” kampány része volt, aminek másik két eleme a
borravaló és a pincérlányok betiltása volt.
Ray Kroc hallani sem akart „büdös” halfiléről:
Napjainkban igencsak gazdag, kétoldalas kínálattal várja a vendégeket a
McDonald’s, ám régen arra voltak a legbüszkébbek, hogy csak tízféle
termékből lehetett választani az éttermeikben.
Lou Groen, az ohiói Monfort egyik
franchise tulajdonosa volt az, aki nyitottan fogadta az újításokat,
például a BigMac szendvicset, majd 1961-ben megmutatta a főnökének, Ray
Krocnak a halas szendvics ötletét.
Kroc tetszését nem nyerte el az új
termék, mert attól tartott, hogy halszag fog terjengeni az étteremben,
ám mégis belement egy próbába.
A laposhal alapú halas szendvics akkora siker lett, hogy napjainkban évente több, mint 300 milliót adnak el belőle.
Egy teljes menü kijött 45 centből (mai áron körülbelül 112 forint):
Annak idején egy hamburgerből, krumpliból és turmixból álló menü
kevesebb, mint 50 centbe került, ezért a McDonald’s szívesen dicsekedett
azzal, hogy náluk az egész család megtöltheti a bendőjét alig több,
mint 2 dollárból. A szép időknek a marhahús inflációja vetett véget.
Feltalálták a Hamburger Egyetemet:
Ha egy vállalkozás be akart jutni a biztos nyereséget hozó hálózatba,
akkor ki kellett perkálnia a 12 ezer dolláros franchise-díjat és
kauciót. Emellett a vállalkozás forgalmának 2,2 százaléka a
McDonald’s-ot illette.
A feltételek sora ezzel nem ért véget,
mert az Illinois állambeli Elk Grove Hamburger Egyetemét is el kellett
végeznie a leendő partnernek. A gyorstalpaló diákjai mindent megtanultak
az üzletvezetéstől kezdve az uborka elosztásig. Aki elvégezte az
iskolát, az „Magna Cum Mustár” diplomával gazdagodott.
Nem akartak piszkos hobókkal üzletelni:
A McDonald’s célközönsége eredetileg a családok voltak, emiatt a
hálózat próbált olyan környezetet kialakítani, amelyben a szülők jól
érzik magukat.
Az éttermek helyeit nem az átmenő forgalom alapján
választották ki, hanem az alapján, hogy van-e a közelében iskola,
templom vagy lakóövezet. Ennek oka az volt, hogy nem akartak
„futóvendégeket” kiszolgálni.
Lemosták az ablakodat: A
60-as évek közepén több McDonald’s ingyenes ablakmosást ígért azoknak,
akik kihasználták a „Drive in” szolgáltatást. Amikor a vevő beállt,
akkor az egyik alkalmazott még az előtt lemosta a szélvédőt, hogy a
sofőr egyáltalán leadta volna a rendelést.
A boltívekről mellekre kéne gondolnod:
Az óriási „m” betűt meglátva mindenki tudja, hogy McDonald’s közelében
jár, ám az egyik tanácsadónak valami teljesen más jutott az eszébe az
arany boltívekről.
Állítólag Louis Cheskin pszichológus
meggyőzte az étteremláncot, hogy tartsák meg a logójukat, mert a
vendégek tudat alatt egy pár tápláló mellre asszociálnak, ha meglátják. A
McDonald’s megfogadta a tanácsot, ugyanis az éttermek áttervezésekor is
megtartották a boltíveket.
Nem használtak mirelitet:
Ha valaki manapság kezd McDonald’s-ban dolgozni, akkor mirelit sült
krumplival és hamburgerpogácsával teli mélyhűtőkkel fog találkozni, ám
az 60-as években ez még nem volt jellemtő a hálózatra.
Akkoriban a McDonald’s büszkén hirdette,
hogy náluk minden frissen érkezik az éttermekbe. A húst hűtőkocsikban, a
krumplit egészben szállították, de mivel a krumpli hámozás és
szeletelés egyre jobban lassította a munkát, ezért 1966-ban Kroc úgy
döntött, hogy a továbbiakban lemond a friss burgonyáról.
Rendszeresen felkértek (helyi) celebeket, hogy jelenjenek meg az étteremben:
Ronald McDonald felbukkanása előtt a McDonald’s helyi gyerekműsorok
sztárjait kérte fel a promóciós megjelenésre, mert ez növelte az
éttermek vonzerejét a gyerekek számára.
Nem alkalmaztak nőket:
A 40-es és az 50-es években az amerikai gyorséttermek elmaradhatatlan
részét képezték a lányok, akik étellel megrakott tálcákon vitték ki a
rendelést a parkoló autókhoz. A McDonald’s alapítói, Maurice és Richard
McDonald ezt egyáltalán nem nézte jó szemmel, és úgy gondolták, hogy a
családokat elriasztaná a pincérlányokkal flörtölő tinédzserek látványa.
A McDonald’s következő tulajdonosa, Ray
Kroc kitartott a „nőmentesség” mellett, ami a 60-as közepéig nem
változott, de akkor a franchise éttermek ragaszkodni kezdtek a „nemileg
kiegyensúlyozott” munkaerő alkalmazásához.
Kroc nem akart lemaradni, úgyhogy
feloldotta a tilalmat, de csak „lapos mellű” nőket vett fel, akik nem
kezelhették a grillsütőt, mert nem volt meg hozzá az „állóképességük”.
A konyhákon volt kukucskáló ablak:
Kroc úgy gondolta, hogy a vendégeket biztos érdekli a McDonald’s
futószalag elvű ételkészítési technikája, ezért kitalálta, hogy a
konyhákra rakat egy 900 négyzetlábas ablakot, amin keresztül a vendégek
megnézhetik a hamburgerkészítés minden pillanatát.
Fred Turner volt a titkos fegyverük:
Turner eredeti terve az volt, hogy megveszi a franchise-t, ám
elvesztette a pénzügyi hátterét. Amikor Turner a vállalatnak kezdett
dolgozni, akkor kiderült, hogy a hatékonysága mesteri.
Ő számolta ki például azt, hogy mennyi
hamburgerpogácsát lehet egymásra halmozni úgy, hogy ne dőljenek el. Arra
is Turner jött rá, hogy az éttermek időt spórolhatnak azzal, ha
teljesen félbevágják a zsemlét, nem csak félig bevágják. 1977-ben Turner
lett a McDonald’s vezérigazgatója.
Nem lehetett leülni: A
60-as években 50 másodperc volt a tranzakció átlagos ideje, tehát a
McDonald’s-nak se ideje, se erőforrása nem volt a mosogatásra. A 60-as
évek elején tulajdonképpen csak kiadópultból és autós kiadóablakból állt
az étterem, ahol 1962-ig nem lehetett leülni. Egy denveri kirendeltség
volt az első olyan McDonald’s, ahol székeket raktak ki a vendégeknek.
(Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu)
0 Megjegyzések